Magamról

1960. aug. 22-én születtem, Szegeden. Húsz éves koromig Sándorfalván éltem. Az általános iskolát Sándorfalván, a szakközép Iskolai és az egyetemi tanulmányaimat pedig Szegeden végeztem el.

A népdalokkal és a magyar népzenével születésemtől kezdve kapcsolatban álltam. A szüleim sok elfoglaltsága miatt nappal mindig a nagymamám gondjaira voltunk bízva, ő pedig nagyon sokat énekelt. Kónya Mária néven népdalgyűjtésekben is megtalálható Dél-alföldi népdalénekes adatközlőként. Gyermekként a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet vízhordójaként is sok népdalt hallgattam, hiszen a parasztasszonyok a nehéz munka végzése közben egész nap énekeltek.

A népi hangszerek után tíz éves koromban kezdtem el érdeklődni. Amikor a padlásról előkerült citerát édesapám felhúrozta, kiderült, hogy a család felmenő ágán mindenki tud rajta játszani. Az első zenetanárom a nagymama lett. 1971 őszén kezdtem citerázni, 1972 tavaszán már sikerült megnyernem életem első zenei versenyét Szegeden a járási úttörő seregszemén.  Ez a siker nagyon fontos mérföldköve lett az életemnek. A sikeren felbuzdulva megkerestem az akkor már híres „Sándorfalvi citerazenekar” vezetőjét, Budai Sándort, hogy szeretnék járni a zenekarába, de fiatalkoromra való tekintettel Sándor bácsi elutasított, mert a próbálkozásomat „szalmaláng” gyors ellobbanásához hasonlította. Én azonban tovább nyertem a zenei versenyeket, majd a testvéremmel és néhány osztálytársaimmal létrehoztuk első zenekarunkat.  Szerencsére ezekre a próbálkozásokra már Budai Sándor bácsi is felfigyelt és rövid időn belül beolvasztott bennünket a zenekarába.  Ez az együttműködés nagyon eredményesnek bizonyult, sikerek egész sorozatát hozta el mindannyiunk számára. Részt vettünk az „Arany páva” mozgalom nagy rendezvényein, folklór fesztiválok, amatőr népzenei versenyek, nagy városok és legkisebb falvak, tanyaközpontok kultúrtermeinek állandó fellépői voltunk. Legmagasabb eredményünk az 1974-ben megrendezett, „Arany Páva” nemzetközi népzenei verseny megnyerése volt, melyet 8 ország televíziója egyenes adásban, sorozatban közvetített. Ez tovább növelte a jó hírnevünket, valamint fontos tény, hogy még népszerűbb hangszerré tette a citerát, mint az korábban volt. A műsorunkban szereplő Rózsa Sándor című betyárballada hatására sorra alakultak Magyarországon a citerazenekarok. Sándor bácsival az élünkön nagy szerepe volt zenekarunknak a népzenei kultúránk ilyen irányba történő terjedésében.

Ennek a zenekarnak a hosszú működése során az idős „adatközlő” népzenészek kiöregedtek, meghaltak. Budai Sándor bácsi is fokozatosan visszahúzódott, majd kivonta magát az aktív részvételből. Az akkor még fiatalnak számító tagoknak az 1980-as évek elejétől én lettem a vezetőjük. A tudásom gyarapítására több, Kórusok Országos Tanácsa által szervezett tanfolyamot is elvégeztem, citerazenekar és népdalkör vezetésből művészet oktatói működési engedélyt szereztem. A Sándorfalvi Citerazenekarral az aktív kapcsolat 1988-ig tartott. Ebben az évben értük el ennek a zenekari formációnak a legnagyobb sikereit. Az Egerben rendezett országos népzenei versenyen első helyen végeztünk, ez mellé kiváló amatőr népzenei együttes címet kaptunk, valamint a Magyar Televízió által szervezett országos KI MIT TUD?-on népzenei kategóriában elnyertük az első helyezést. Ekkor én már Budapesten éltem, onnan jártam vissza Sándorfalvára a zenekarhoz, amelynek a jelenlegi tagjai 2010-ben örökös, tiszteletbeli tagnak nyilvánítottak.

1981-ben Birinyi József néprajzkutató, népzenész támogatásával Budapestre költöztem, ahol a HVDSZ Bihari János néptáncegyüttes zenésze lettem. Itt többek között olyan kiváló művészekkel volt szerencsém együtt dolgozni, mint Novák Ferenc, Foltin Jolán. Ebben az időben többféle hangszeren megtanultam játszani, amit a zenekarban alkalmaztunk is. A citera mellett dudáltam, tekerőztem, furulyáztam, tamburáztam. Ma már több tucatnyi hangszert „színpadképesen” szólaltatok meg. Kezdetektől fogva érdekelt a népi hangszerek készítése is. A színpadon használt hangszereimet kevés kivétellel, mindet magam készítettem. Ma már országszerte sok zenekar játszik általam készített hangszereken.

1983-tól 1984-ig a budaörsi MN 6015 laktanyában sorkatonai szolgálatot teljesítettem. Ez idő alatt katonákból népzenei együttest hoztam létre, tanítottam őket. Két országos hadseregfesztiválon is népi hangszeres szólistaként a saját kategóriámban első helyezést értem el.

Katonai szolgálatom letöltése után meghívást kaptam a magyar népzenét játszó, hivatásos MENTA, későbbi MENTE-FOLK együttesbe. A meghívást elfogadtam. Ez a zenekar azóta is aktívan működik. Pályafutásunk során önálló koncertjeinkkel, valamint a nagykátai Tápió Mente Néptánc Együttes zenekaraként több kontinenst is bejártunk (Európa, Észak és Dél-Amerika, Észak-Afrika, Közel-kelet), tolmácsolva a magyar nép zenei kultúráját.

1984-ben az ORI-nál, mint magyar népi hangszereken játszó népzenész, hivatásos előadóművészi működési engedélyt szereztem.

1985-ben Érdre költöztem, ahol először a városi művelődési központban majd később a városi zeneiskola keretein belül dolgoztam. Az akkori művelődési osztály vezetője munkakörömnek és feladatomnak, egy gyermekekből álló népzenei együttes létrehozását határozta meg. Az itt alapított gyermekzenekar azóta nagyon komoly eredményeket ért el. Benta népzenei együttes néven hamarosan aktív tagja lett az országos, amatőr népzenei mozgalomnak. Számtalan első helyezést és kiváló együttes cím birtokosa lett. A tanítványaimat többféle hangszeren is tanítottam játszani, közülük néhányan ma már a Zene Művészeti Egyetemen (zeneakadémián) népzene szakon tanulnak, sokan pedig már országszerte vagy tanítanak, vagy különböző zenekarokban játszanak.

Mind a két gyermekem Orsolya (1988) és Gergő (1992) is tagja volt a zenekarnak.

1992-ben a pest-megyei Tárnokra költöztem. A saját magam épített családi házban népi hangszerek készítésére alkalmas műhelyet és zenei felvételek céljára kialakított stúdiót is létrehoztam.

Sokoldalúságomnak köszönhetően az évek során több együttesben is játszottam. Népi hangszeres zenészként a pop zenével is kapcsolatba kerültem. Többek között sokat vendégeskedtem a Republic együttes hanglemezein és színpadán, de az olasz könnyűzene elismert sztárjaival, első sorban Lucio Dalla-val is dolgozhattam. 1995-ben magyar népzenészként részese voltam egy 34 állomásos, egész Olaszországot érintő lemezbemutató turnéjának.

A magyar népzenei motívumokat felhasználó NOX együttessel, amelynek az első perctől kezdve  az utolsóig (2009, december 27 Nyíregyháza Sportcsarnok) a népi hangszeres zenésze voltam, igen nagy népszerűséget és elismerést sikerült elérnünk.  Számtalan arany, platina, dupla platina hang és DVD lemez díszíti a nappalim falát. Voltunk „év zenekara”, „év hanglemeze”, „fonogram díj” stb… hazai és nemzetközi díjak birtokosai.

A NOX leállása után több együttes is megtisztelt a bizalmával és hívott zenésznek a csapatába. Én az ekkor felbomló Kormorán együttesből újra szerveződő zenekar felkérését fogadtam el, amelynek 2011-ben, jelezvén a zenei identitásunkat az ÖRÖKSÉG a nevet adtuk. 5 évig jatszottam a zenekarban.

A népművészet iránt érzett tiszteletbeli érdeklődésem kielégítésére 2007-ben beiratkoztam a Szegedi Tudomány Egyetem “Néprajzkutató és kulturális antropológiai tanszék”-ének nappali tagozatára, ahol 2012-ben alap, majd 2014-ben  mester képzésen diplomát szereztem. Az egyetemet kiváló eredménnyel végeztem.

Nagyon fontosnak érzem a magyar zenei kultúra tudományos szintű megismerését és annak terjesztését. Ennek a nemes célnak a szolgálatára állítottam össze a „zene evolúciója a hiedelemvilág és a vallás szemszögéből” című előadásomat, amelyben a magyar népi hangszerek segítségével mutatom be a zene kialakulását, fejlődését és szereprét az emberiség történetében. Igen nagy elismerésnek tartom, hogy ennek az előadásomnak a megtartására nemzetközi kulturális antropológiai konferenciákon isrendszeresen felkérnek.  Eddig a szegedi és az olaszországi bolonyai egyetem felkéréseinek tehettem eleget, de ez az előadásom nagy érdeklődésnek örvend a hazai iskolás gyermekek körében is.

2013-ban az eddig elért eredményeimnek és munkásságomnak köszönhetően a magyar népzene ápolásáért a „Magyar Kultúra Lovagja” címmel tüntettek ki.

2017-től újra tagja lettem a NOX új formációjának, ami „Péter Szabó Szilvia Team” néven alkot és koncertezik.

A saját népzenei formációimmal folyamatosan készülnek a hanglemezek, a hazai fellépéseken kívül sokat koncertezünk Európa számos országában, valamint Kanadában és az U.S.A.-ban.