Hangszerkészítés

Hangszerkészítő műhelyemben saját tervezés és egyedi kívánságok alapján a legkiválóbb alapanyagokból készülnek a hangszerek.

Németországból importált, csúcsminőségű, polírozott acélból készült citerahúrok forgalmazásával és hangolókulcsok készítésével is foglalkozok.

A citera játéktechnikája, a citera készítése kisgyermek korom óta végigkísérte az életemet. Egyetemi szakdolgozatom témája is a citera bemutatása volt. Példaképem Budai Sándor a „Sándorfalvi Citerazenekar” egykori alapítója, aki maga is híres citerakészítő volt.

Részlet a citeráról szóló szakdolgozatomból:

(A dolgozat címe: A CITERA HANGSZERCSALÁD TÖRTÉNETE ÉS SZEREPE A ZENEKULTÚRÁBAN AZ ÓKORTÓL NAPJAINKIG.)

“A citera az egyik legősibb hangszer az emberiség zenekultúrájában. A neve a görög eredetű kithara szóból származik, amely a latin nyelv közvetítésével honosodott meg a magyar nyelvben.

Számtalan variánsában létezik. A húrok a hangszertest egész hosszát átívelik. Legtöbb esetben a citerák egész teste rezonátorként működik, sőt esetenként még pót-rezonancialádát is konstruálnak hozzá.

Az európai citera ősének a klasszikus görögök „monochord”-ját tekintik, amelynek első példányát személyesen a nagy filozófus, Püthagorasz készítette el. A „monochord” szó egy húrt jelent. Egyetlen, falécre, vagy hosszúkás szekrényre erősíthető húrból, valamint a húr hosszát szabályozó, mozgatható ékből állott, amely a rezgő felület módosításával a hang magasságát is változtatta.

A citerák nemzeti jellegeket őriznek, ami alkalmassá teszi őket a különböző népcsoportok saját zenei igényeinek kiszolgálására. Hozzáidomultak az adott közösségek zenei temperamentumához. Kultúránként más a zene, más a tánc, más a funkció. Fontos szerepet töltenek be az adott népek zenei életében. Ennek az okát abban látom, hogy a citera legtöbb típusa a rajta elhelyezkedő sok húr miatt ének és tánckíséretre is alkalmas, nagyobb teret is betöltő hangerejű, hangosnak mondható hangszer, valamint a játékos a hangszer adta lehetőségekkel élve egyidejűleg játszhatja a dallamot, ritmust (az ügyes citerás a harmóniákat is) egy személyben.

Egyetlenegy, basszus és magas hangzású húrokkal egyaránt felszerelt, jó citera képes zenekari hangzást nyújtani. Szokták a citerát a gyakorlatban „egyszemélyes zenekar”-nak is emlegetni.

A magyar népi citera a 17. századi Alpokbeli citera közvetlen leszármazottja, de mások szerint már keletről hozták magukkal elődeink.

Hazai formái kialakulásának és elterjedésének történetét nem ismerjük, mindenesetre a citerák közül a magyar az egyik legfejlettebb változat. A formáját tekintve végtelen a változatosság, ennek ellenére Sárosi Bálint népzene kutató csoportosítása szerint mindössze három alaptípust különböztetünk meg: vályúcitera, kis fejes citera, hasas citera.

A második világháború utáni évtizedekben a moldvai csángókat kivéve az egész magyar nyelvterületen ismerték és használták a hangszert, de nem egyenlő arányban. Az alföldön volt a legtöbb belőle. Elsősorban a kamaszkorba lépő fiúk, legények és fiatal házasok hangszere volt, de nők és gyerekek is játszottak rajta. Használták saját örömükre, családi és társas összejöveteleken, bálokban, fonókban, sőt még lakodalmakban is.

Magyarországon az 1960-as évek elejétől, többnyire színpadi szereplés céljával, művelődési otthonok és iskolák patrónusa alatt országszerte alakultak a citerazenekarok. Ezek az együttesek többnyire még nem törekedtek nagyobb fokú differenciáltságra, hanem együttesben is nagyjából a paraszti hagyományt folytatták. Napjainkban már a kísérő húrjaikat tudatosan használó, jó játéktechnikával rendelkező zenekarok klasszikus zenei feldolgozásokat is játsszanak. Az ilyen formációk hangszerei összesen 5 oktáv hangterjedelemben szólalnak meg. Hangszereiket citerakészítő specialistákkal készíttetik.”